18.fejezet~

Másnap reggel Harry puszijaira ébredtem.
-Jó reggelt Abbs. - mormogta a nyakamba.
-Neked is Harry. - adtam egy édes csókot az ajkaira és közbe beletúrtam göndör fürtjeibe. Imádom a haját. -Többiek ébren vannak?
-Már rég elmentek a strandra.
-Miért hány óra...- ültem gyorsan fel és a faliórára pillantottam. Fél 12. Tipikus, általában mindig elalszom. Na de ennyire?
-Nyugi Abby a fiúk ott vannak a lányokkal, semmi bajuk nem eshet. - húzott vissza maga mellé Hazz. Nyugodtan dőltem vissza a párnámra, miközben Harry gyengéden simogatta a vállam.
-Harry...- szólaltam meg egy kis idő után.
-Hallgatlak, bébi.- nyomott puszit a fejem búbjára.
-Lépjünk le. Csak mi ketten és az örökkévalóság. - mondtam ki hirtelen. Nem tudom mi ütött belém. Ez a fiú teljesen megbolondított.
-Abby... Most még nem lehet. -nyomta meg a most szót. - De majd 4-5 év múlva visszatérünk rá. - kacsintott. Nem tudtam mit reagáljak, ezért csak megvontam a vállam és kimásztam az ágyból. - Most hova mész?
-Lelépek. - néztem rá teljesen komolyan, mire hirtelen mintha bepánikolt volna és rögtön mellettem termett. Szuper gyorsasággal. Mese nincs ő a vámpír én meg a "kiválasztott".
-Ne! Abby kérlek ne! Vagy akkor megyek veled, csak hozom a cuccom...- túrt idegesen a hajába, mire felnevettem. Nem értette a reakcióm.
-Nyugi, csak fürdeni megyek. - nyomtam egy puszit a szájára engesztelés gyanánt.
-Oda is megyek veled.- vigyorodott el és elindult, hogy engedjen a kádba vizet, mielőtt tiltakozhattam volna.
-Nem, Harry. Nem fürdesz velem.
-De Abbs csak miénk a ház! Most élvezzük ki öt évig nem lesz ilyen alkalom! - győzködött, pedig tudtam, hogy nem igaz.
-Harry. Figyelj oké, hogy te már vén csont vagy de körülbelül 2 napja járunk. És nekem ez így kicsit gyors...Ráadásul itt van nekünk az öröklét amikor bármeddig élvezhetjük egymás testi adottságait meg ilyenek - tettem hozzá gyorsan.
-Akkor most nem? - biggyesztette le ajkait, amitől erősen megsajnáltam, de végül álltam a sarat.
-Nem, most nem.- mosolyodtam el és bevonultam a fürdőbe. Becsuktam magam mögött az ajtót és bemásztam a habok közé. Kb fél óráig áztattam magam, majd amikor már kihűlőfélben volt a víz kiszálltam, felöltöztem, minimális sminket raktam azért fel ne nézzek ki úgy mint egy zombi. Harry is lefürdött utánam, habár neki az egész max 5 percet vett igénybe.
-Nem mondták mikor érnek kb haza? - érdeklődtem, miközben beágyaztam.
-De valami vacsorát magyaráztak, hogy éhesek lesznek vagy valami ilyesmi.
-Hát akkor inkább főzök valamit. - vontam meg a vállam és rámosolyogtam Harryre.
-Imádom a mosolyod.- villantotta meg gödröcskéit.
-Én meg a gödröcskéid.- ahogy elmentem mellette belecsíptem az arcába, ahogy a nagymamák szokták. A konyhába érve agyalni kezdtem, hogy mit csináljak vacsorára. Sokat kell, mert sokan vagyunk. -Harry!-kiabáltam, mire ő rögtön mellettem termett. Mintha teleportált volna.
-Igen?
-Honnan jöttél? - pislogtam nagyokat.
-Ja a szobádból. - vonta meg lazán a vállát.
-Na, mit csináljak vacsira? Mit szeretnek a fiúk.
-A B+ vért.- vigyorodott el  mire a szememet forgattam.
-Én emberi ételre gondoltam.
-Pizza, palacsinta, hamburger, hot dog, pörkölt...
-Én is hasonlókra tippeltem. - bólogattam majd elővettem hozzávalókat a pizzatésztához, meg feltétnek pizzakrémet szalámit, sonkát, sajtot stb...
-Segítsek valamit édes?- karolt át hátulról Harry, miközben én a tészta hozzávalóit méregettem ki.
-Aha, ha megtennéd, fogy felkockázod a sonkát és reszelsz sajtot, azt megköszönném.
-Oké.- lépett el mellőlem Harry én meg kb egy három kilós tésztává gyúrtam össze a hozzávalókat. Holnapra garantált az izomláz, eléggé megszenvedtem vele. Négyfelé vettem a tésztát, kinyújtottam rá a feltét és az első adag kész is. Ezt még eljátszottam háromszor. A pizzákat félreraktam és elkezdtem elkészíteni a salátát a lányoknak. Mondjuk szerintem az ikrek és Carly tuti pizzát eszik, de nem baj több saláta jut nekem, elvégre ez a kedvencem. Elővettem ananászt, tejfölt, kukoricát, jégsalátát és csirkemellt. Feldaraboltam a jégsalátát, megsütöttem apró darabokban a húst és összekevertem az ananászt, salátát, kukoricát, húst egymással. Az öntethez a tejfölbe az ananász levét beleöntöttem, és pár csepp citromlevet csöpögtettem bele. És kész is az isteni sali.
-Szerinted elég lesz ennyi? - tudakoltam Harrytől. Rápillantottam az órára és láttam, hogy már fél 6 és bedobtam a sütőbe az első pizzát.
-Hát remélem. De szerintem csináljunk még pár burgert és akkor tuti elég.
-Oksa. - bólogattam és nekiálltunk hamburgert csinálni. Mire a második pizza megsült a burgerekkel is kész lettünk és büszkén pacsiztunk Harryvel.
-Egy hadsereg nem eszik ennyit egy héten, mint amennyit most csináltunk. - ráncoltam a szemöldököm.
-Ja lehet, de 5 férfi plusz 6 lány többet eszik mint egy hadsereg.- mosolygott rám édesen. Egy puszit nyomtam a szájára és visszafordultam a mosogatóhoz, azzal a szándékkal, hogy elmosogatom a koszos tálakat, amiket magunk után hagytunk. Ám Harry a csuklómtál fogva visszarántott magához és szenvedélyesen megcsókolt. Annyira, hogy egészen beleszédültem.
-Na helló tubicáim!- rikkantotta el magát Louis. Elhúzódtam Harrytől, majd vörös fejjel elkezdtem mosogatni.

17.fejezet~

Mikor kiszálltam a habok közül és elintéztem minden többi dolgom, felvettem a rózsaszín puha köntösöm és kiléptem a fürdőből.
-Megyek megnézem minden oké e.-szóltam Harrynek, aki biccentett és tovább netezett. Először az ikrek szobája felé vettem az irányt. Halkan nyitottam be és Louist láttam amint puszit nyom a fejükre. Elmosolyodtam. -Ahogy látom itt nincs semmi dolgom.-suttogtam.
-Ja, már alszanak. Énekeltem nekik.- nézte a lányokat Lou.
-Carly merre van?-kérdeztem,mert elvileg neki is itt kéne lennie.
-Niall vigyáz rá. Keresd meg a baloldali vendégszobában van. A jobboldaliban meg Zayn és Liam. Kicsi ez a ház.-vigyorgott.
-Hát te hülye vagy ez egy baszott nagy ház már bocs a kifejezésért. Csak túl sokan tartózkodunk benne.-fordultam meg és kiososntam az ajtón. Halkan becsuktam azt magam után. Bekopogtam a baloldali vendégszobába.
-Gyere.-hallottam a csukott ajtó mögül Niall hangját.
-Szia.-nyitottam be mosolyogva, csendben. Carly Niall ölében aludt.-Minden rendben?
-Szia Abby.-egy percre sem vette le a szemét a húgomról. Amikor Carly kisebb volt én is szerettem nézni, ahogy alszik. Megnyugtató érzés volt hallani egyenletes szuszogását az amúgy mindig mozgó kislánynak.-Bocsi, hogy elraboltam a húgod Louistól. Nagyon aranyos kislány.-mosolyodott el a fiú.
-Igen az, főleg, ha be nem áll a szája.-sóhajtottam és leültem melléjük.
-Átvigyem az ikrekhez, vagy maradhat itt?
-Miért te nem alszol?-vontam fel a szemöldököm.
-Nincs szükségem alvásra igazából, csak azért szoktam aludni, mert imádok.
-Oké. Felőlem maradhat, de ha az éjszaka közepén sír, neked kell megnyugtatni.-álltam fel és az ajtóhoz lépkedtem. Mielőtt becsuktam volna azt, rámosolyogtam még utoljára Niallre.  Bekopogtam Felicite szobájába is. Benyitottam és Felicite már aludt. Ugyanígy bekopogtam Lottie szobájába is. Ő még nagyba netezett a telefonján.
-Lottie, aludni kéne már.-vigyorogtam, mivel tudtam, hogy úgyse fog engedelmeskedni meg én se akarom neki meghatározni mikor van takarodó. Holnap úgyse megy iskolába.
-Jajj, bocsáss meg, Abby. Vétkeztem, mert nem aludtam el 11-kor, reggel mehetek gyónni. A francba.-játszotta túl a szerepét.
-Jó, de azért ne túl sokáig maradj még fent.
-Oké.-visszacsuktam az ajtót és visszatértem a "lakosztályomba". Harry mellé ugrottam és néztem ahogy játszik a telefonjával.
-Minden oké?-kérdezte a telefont bámulva.
-Persze cuncimókus.
-Cuncimókus?
-Akkor édes kis csokipuffancsom.-húzogattam meg az arcát, ahogy a nagymamák szokták és közbe hülyén csücsörítettem. Hazz eldobta a telefont (tényleg, a készülék repült vagy két métert) és fölém támaszkodott, így alatta voltam úgy néztünk farkasszemet. Persze, hogy ő nyert.-Harry, a telefonod...
-Nem érdekel. Majd veszek egy újat.-rázta meg a fürtjeit, mire akaratlanul is beletúrtam a hajába. Harry erre a mozdulatomra enyhén felnyögött. Elvigyorodtam a reakcióját hallva.-Teljesen... Teljesen kikészítesz Abbs...
 -Ennek örülök.-toltam le magamról és a villanykapcsoló felé ágaskodtam.- Jó éjt Harry.-vigyorogtam ördögien rá.
-Jó éjt Abby.-nyögött egyet fájdalmasan és lekapcsoltam a lámpát. A fal felé fordultam de sehogy se tudtam aludni. Kb fél óráig forgolódtam, de végül feladtam.
-Harry alszol?- oké Abby hülye kérdés volt.
-Nem és ahogy hallom te se.-hangján kivehető volt,hogy vigyorog.
-Nem tudok aludni. Sehogy se kényelmes.
-Gyere bújj ide.-a mellkasára húzott. Tökéltesen kényelmes volt. Adtam egy puszit csupasz mellkasára, amibe beleremegett.
-Úgy látszik a vámpíroknak erősebbek a vágyaik, mint nekünk, egyszerű földi halandóknak.-jegyeztem meg halkan.
-Igaz. Abbs, ha ezt tovább folytatod nem bírom sokáig.
-Jól van. Bocsesz, nem kínozlak tovább.-adtam egy utolsó puszit a nyakára, mire felsóhajtott és mindketten álomba merültünk.

16.fejezet~

*Harry szemszöge*

Megszólalt a hang
~Harry Styles viselkedj, különben elijeszzed magadtól a lányt...~
Ahogy a hang befejezte a mondatot rögtön elmúlt a fájdalom. Elkondolkoztam a szavain, amíg Abby ki nem jött a fürdőből. Lehet, hogy tényleg kicsit túl durva voltam neki? De annyira örülök, hogy végre megtaláltam.
-Csinos vagy.-néztem végig rajta elégedetten. Az általam választott pink rövidgatya és a young feliratos haspóló volt rajta:

-Köszi.-mosolygott édesen és levágódott mellém. A következő percben ajtócsapódást hallottunk és kétségbeesett kiáltozást. Lerohantunk a nappaliba és Niall állt ott egy nőt fogva. 

-Niall mi van?- a nő nyaka véres volt, ahogy Niall arca is és a pólója. 

-Én... én nem akartam, de elvágta a nyakát futás közben egy ág, és.... kért tőlem egy zsepit én meg elkísértem egy nyugisabb helyre ahol le tud ülni és...és a nyakának estem. Esküszöm, Harry, hogy nem akartam. Nem tudom hogy él e még. Azt hittem már vagyok olyan erős, hogy szembe tudjak szállni az étvágyammal de nem! Szörnyű vámpír vagyok.

*Abby szemszöge*

Niall nem azt mondta, hogy szörnyű ember vagyok. Nem ő azt mondta szörnyű vámpír vagyok. Biztos sokan nem képesek ezt így kimomdani magukra. De ez az öt srác (nem csak Harry és Niall) szeretnek halhatatlanok lenni. 

-Oké Niall, nem lesz semmi gond. Gyere velem, lemossuk a vért, Harry pedig elintézi a lányt. Ugye Harry?-néztem rá mire csak bólintott, elvette Nialltől és felvitte az emeletre a fürdőszobámba. -Gyere Niall.-húztam magam után a földszinti fürdő felé. Lehajtotta a wc ülőke tetejét és ráült. Ridegen meredt maga lé, és halkan beszélt.

-Én nem akartam. Tényleg nem,de miután rákaptam, nem bírtam abbahagyni...-a kezébe temette az arcát. 

-Semmi baj, Niall.-öleltem magamhoz. -Viszont most mossuk le a vért.-mosolyogtam rá és fogtam egy rongyot, melegvíz alá tartottam és szépen lemostam Niall nyakát. Aztán kiöblítettem a rongyot és az állát mostam le. Ezt addig játszottam újra és újra amíg már egvércsepp sem volt Niallön. -Kész.-mosolyogtam megint.- Menj vegyél át valami másik pólót.- paskoltam meg a vállát. Megfogadta a tanácsomat és felment a vendégszobába. Énmeg fogtam magam és felcsoszogtam a szobámba.

-Abby?-hallottam a fürdő felől Harry hangját.

-Én vagyok.-válaszoltam és elindultam a hang irányába. Beléptem a fürdőbe és Harry ott állt a kád mellett. A kádban a lány feküdt még mindig eszméletlenül. -Hogy van?

-Meg fog halni.-hajtotta le a fejét Harry.

-Nem, azt nem hagyhatjuk. A véred nem gyógyít?? - kérdeztem reménykedve. Harry szeme felcsillant.

-Abby bébi te egy zseni vagy!-mondta és beleharapott az alkarjába, hátradöntötte a lány fejét és hagyta, hogy a szájába csorogjon a vére. Elhúzta a karját és pillanatokkal később a lány felébredt. Beforrt a sebe is. Ilyen gyors gyógyulást még soha életemben nem láttam. Elképesztő.

-Hol vagyok? Mi történt?- Harryre pillantottam aki kétségbeesetten nézett rám. Improvizálnunk kellene, és ha jól láttam a pillantásán, Harrynek nem erőssége.

-Öhm hello, Carla vagyok.-mosolyogtam rá. Direkt nem akartam a saját nevem mondani.- Ő a barátom...- nem jutott eszembe semmi név...-Carlos.

-Hello Carla és Carlos.-biccentett felém és a barátom felé. - Hol a fenébe vagyok és mi a franc történt??

-A... házunkban vagy és egy fiún akartál segíteni, aki elesett és öhm beütötte az orrát, dőlt belőle a vér... te elájultál és mázli, hogy Carlos arra járt és idehozott. Csupa vér voltál, és vagy ezért, bocsi, hogy nem az ágyba raktunk.-mosolyogtam rá bizakodva, hogy nem vagyok túl átlátszó. Szerencsére a csaj eléggé... nem akarom megsérteni.

-Oké. Mindig is elájultam sok vér közelében.-vonta meg vállát.-Kösz, Carlos a segítséget. De most lelépek. Kösz Carla és Carlos.! -Harry visszarántotta a lányt, és mélyen a szemébe nézett és megismételte amiket mondtam csak hozzátette, hogy felejtsen el minket. A lány bólintott és elment. Odaléptem Harryhez és csak úgy megöleltem. 

-Carla és Carlos, mi?-hallottam a hangján hogy vigyororg.

-Jól van ám, nem jutott eszembe más. Először Pepitot akartam mondani, de nem nézel ki mexikói drogdílernek.-vontam meg a vállam.

- Hola, mi amor.-mosolygott rám.

-Ez azt jelenti, hogy szia szerelmem.-vigyorogtam rá.

-Aha... de honnan tudod?

-A suliban 5 nyelvet kellett tanulnunk. Én spanyolt, franciát, németet, portugált és görögöt tanultam, mellé meg ugye a szokásos töri, matek, irodalom, nyelvtan, biosz, föci, kémia, fizika stb...

-És milyen jegyeid voltak?

-Végig kitűnő voltam, kivéve tizedikben, mert ott volt egy négyesem.

-Miből?-nézett rám elképedve Harry. Úgy látszik nem nézte volna ezeket belőlem. Ami persze nem baj, nem tudhatta.

-Földrajzból.

-Wow. És mellette sportoltál is igaz?

-Aha. Atlétikáztam.

-Azta . Nem néztem volna ki mindezt belőled, de persze nem sértésként mondom. Minden tiszteletem a tiéd!

-Köszi.-mosolyogtam rá és megcsókoltam. 

*Este*

Már mindenki lefeküdt, a kicsik már aludtak. Harry kopogott a fürdőszoba ajtaján, mivel éppen a kádban ültem a habtenger közepén.

-Igen?-szóltam ki.

-Bejöhetek édes?-hallotam Hazz hangját a túloldalról

-Persze bébi.-kicsit kinyitotta az ajtót és bekukucskált.

-Ajj, azt hittem valami érdekeset is láthatok.- nézett szomorúan. 

-Hát, ez van.-vigyorogtam rá, aztán Harry franciául kezdett beszélni.

-Niall est mieux.(Niall jobban van) Je lui ai parlé.(Beszéltem vele) -itt átváltott spanyolra.- Todavía temblando. (Még mindig remegett) Usted no quiere entender que lo que hizo.(Nem akarja megérteni, hogy mit csinált) -aztán németül fejezte be. - Dann sprichst du mit ihm? (Majd beszélsz vele?)

-Ja.(Igen) Ich spreche mit ihm.(Beszélek vele.) - mosolyogtam.- Viszont Harry most húzás kifele, még 5 perc nyugtot kérek!-néztem rá "csúnyán" és kislisszolt az ajtón.

(Bocsánat ha valami fordítást rosszul írtam)

15.fejezet~

Sziasztok! nagyon nagyon sajnálom hogy elhanyagoltam ennyire az írást. Mostantól rendesen hozni fogom megint a részeket. Nagyon örülnék pár kominak!! :) Jó olvasást!! xx.

*Abby szemszöge*

Csak álltam Harry előtt mint egy bábu. Rajtam volt a melltartó meg a takaró körém volt csavarva de a bugyimat az imént tüntette le rólam Harry... Éreztem hogy tiszta vörös a fejem... Harry mosolyogva kémlelt majd felállt és közel jött hozzám. Megnyalta ajkait és vadul megcsókolt. Beleharaptam alsó ajkába játèkosan mire belemarkolt a takaró alatt a fenekembe... Ez egy kisebb nyögést váltot ki belőlem.
-Harry... Bazdmeg hagyd már abba vagy csinálj valamit mert én ezt nem bírom.
-Hoppá valaki ideges.-vigyorgott rám.
-Hagyj inkább felöltözni.-löktem el finoman magamtól.
-Segítek.-mosolygott rám huncutul.
-Ne már.-ráztam a fejem. -Majd máskor.-kacsintottam és berobogtam a fürdőszobába. Megnyitottam a csapot és kinéztem az ablakon. A fürdőben egy jókora ablak volt ami világossá tette a helyet. Amikor már félig volt a kád levettem a melltartómat. A bugyimtól ugyebár valaki már megfosztott. Már épp beszálltam volna a kádba amikor kicsapódott az ajtó és Harry lépett be rajta. Becsapta maga mögött az ajtót és egy pillantás alatt az ablaknál termett. Behúzta a függönyt és rám nézett perverzen vigyorogva.
-Az erkélyről mindent látni lehetett.-mellém lépett és hátulról átkarolt.-Tetszett a vetkőzős rész.-susogta a fülembe. Ekkor kaptam észbe hogy végül is én meztelen vagyok így ijedten kaptam magam elé a kezem miközben törölköző után kutattam. 

-Harry, nagyon szépen kérlek menj ki és ne leskelődj.- adtam egy puszit az arcára miután magamra csavartam a törülközőmet. Mázli hogy van saját "lakrészem" a Tomlinson házba. Különben ugyan ez lenne esetleg a nappaliba?? Nem, ilyenekre gondolni is rossz... 

-Muszáj? - húzta el a száját mint egy 5 éves... Be kell valljam irtó cuki volt. Majdnem megesett rajta a szívem de csak majdnem.

-Muszáj. Örökkévalóságig van időnk gondolkozz, édes. - adtam egy puszit a szájára majd kitessékeltem az ajtón. Gyorsan lefürödtem aztán felkapkodtam magamra a ruháim úgy mentem vissza Harryhez. A fejét fogta és összeszorította a szemeit.

*Harry szemszöge*

Már megint rám tört az a bizonyos fejfájás... Ez nem az a szokványos éppenhogycsak egy kicsit fáj a fejem... Neem ez sokkal rosszabb ... És vajon megint mit akar már az a hang???

December 24.

Sziasztok!!! Boldog karácsonyt mindenkinek!!! :* <3

És boldogságos 22. szülinapot Louisnak!!! <3

puszi.

14.fejezet~

Sziasztok!! Itt az új rész! jó olvasást! ;)

*Abby szemszöge*

-Harry!!!-rántottam le magam mellé az ágyra. -Képzeld...
-Képzelem de azért nyugi Csajszi... -vigyorgott rám.
-Szóval az előbb a 17 éve nem látott ikertestvéreimmel beszéltem. És 2 nap múlva újra láthatom őket.-mosolyogtam rá.-De... A fenébe.-ültem fel és a tenyerembe temettem az arcom.
-Mi a baj?-termett mellettem Harry és átkarolt.
-A lányokra kell vigyáznom... Ahj... Erre nem gondoltam... És iderendeltem a fiúkat...
-Nyugi Abby. Valahogy megoldjuk. Majd Loui vigyáz rájuk. Úgyis alig látják egymást...
-Tényleg?
-Persze.- fogta meg a kezem.
-Köszönöm Harry.-néztem rá ès megcsókoltam.
-Hmm...-hümmögött.
-Harry... azt igérted hogy felöltözhetek.-vigyorogtam rá.
-Hát jó... -húzta el a száját. Kinyitotta a szekrènyt amiben a ruháim voltak ameddig itt vagyok.
-Jó lesz egy rövidnadrág és egy trikó?-kèrdeztem és a kezembe vettem az említett ruhákat.
-Tökéletes. De ígérted hogy segíthetek felöltözni! - nézett rám ártatlan tekintettel.
-Hát... öhm... utoljára 2 éves koromban segítettek öltözni... Nagyon muszáj? -néztem fel rá elhúzva a számat.
-Hacsak nem akarsz büntetést.-vigyorgott rám perverzen.
-Azt nem akarom hogy felöltöztess... Tudod nem vagyok 3 éves akit öltöztetni kell...
-Akkor büntetés lesz... Ja és az alsóneműt is vedd át. Ez túl csipke. Más meg ne lásson ebben.-kacsintott rám és elhelyezkedett az ágyon...
-Ugye nem gondoltad komolyan hogy előtted fogok felöltözni? Ráadásul fehérneműt is cserélni. Feletsd el.-ráztam a fejem.
-Most miért? Nem mondtam én semmi rosszat... Csak kicsit szórakozni akarok.-villogtatja meg az elbűvölő mosolyát.
-Szórakozz egy szórakozóhelyen... -nyújtottam ki rá a nyelvem.
-Naa... Abby kérlek.
-Harry mit nem értesz azon hogy most nem?
-Már szórakozni sem hagysz...-vágta be a durcit. Beültem vele szemben az ölébe.
-Harry... Hagylak szórakozni de... De most ne. -kérleltem.
-Akkor büntetès lesz. Ki tudja mikor.-suttogta a fülembe. 
-Hát jó. Nincs más választásom.
-De van. Segíthetek öltözni.
-Harry...-sóhajtottam. Nem igaz hogy nem érti meg hogy egyiket sem akarom.-Egyiket se akarom.
-Akkor mindkettő lesz.
-De...
-Nincs vita baby.-kacsintott rám és szenvedélyesen megcsókolt. És ennyi kellett. Nem bírok ellenállni neki. Mikor elváltak ajkaink egy pillanatig eltűnt aztán egy fekete melltartóval és egy hozzá illő tangával tért vissza...
-Na neee.-röhögtem el magam hitetlenkedve.
-Most mi az?? Nem is csipke.-bigyesztette le a száját.
-De én veszem fel.!-sóhajtottam mire elvigyorodott.
-Azt egy szóval sem mondtam.-kacsintott mire ledermedtem.-De persze felveheted egyedül. -nevetett fel és magához húzott egy puszira.
-Köszönöm a kedvességét Mr. Styles.-forgattam meg nevetve a szemem, megfogtam a takarót és magam köré fogtam és kezembe vettem a bugyit és a melltartót. Már azon voltam hogy most átveszem a bugyit amikor Harry megfogta a csípőm és szembefordított magával és lágyan megcsókolt. Ez pont elterelte a figyelnemet addig amíg benyúlt a takaró alá és elkezdett bugyin keresztül simogatni. Erre a számomra új érzésre halkan nyöszörögtem.
-H-Harry... N-ne...- nyüszögtem miközben a vállába kapaszkodtam...
-Mmm... Tudom hogy tetszik...-suttogta lágyan a fülembe és a szabad kezével belekapaszkodott a bugyimba és lejjebb húzta...
-D-de kérlek h-hagyd abba... -szorítottam le erősen a szemem. Vártam hogy abbahagyja. Bár beleremegtem minden mozdulatába, tetszett is de félek tőle ilyen értelemben. Nagyon szeretem Harryt de nem állok készen semmi ilyenre... Újra megfogta a bugyimat és egy gyors mozdulattal lerántotta és elfeküdt az ágyon. Elpirulva sütöttem le a szemem... Zavarba voltam. Nagyon.

13.fejezet~

Hejhooo!!!

Remélem örültök a visszatérésnek a hosszú szünet után!! ;)
Jó olvasást és komizzatok;) :*

u.i.: #szeretemazolvasóimat <3

*Abby szemszöge*

-Harry..-néztem fel rá.-Szóval ha akarnék én nem lehetnék vámpír?
-De lehetnél... De így is örökké élsz, nem fejlődsz tovább. 19 éves maradsz és elni fogsz tovább. Miért akarnál rideg vérszívó lenni?
-Mert így... Szóval így veszélyt jelenthetnek rám a srácok. Nem mintha félnék tőlük de Zayn tekintete nagyon megijeszt.-húztam el a számat.
-Abby. Ha egyszer is megharap akkor átváltoztatlak ígérem. Miután leordítottam a fejét. - ez az utolsó mondata megmosolyogtatott. Vicces látvány lehet ha Harry ordibál Zaynnel.
-Rendben.-egyeztem bele.- Harry baby légyszi add oda a szekrényem kulcsát. A többiek bármikor beállíthatnak... -kezdtem volna a magyarázkodásba de félbeszakított egy újabb csókjával. Miután elváltak ajkaink ezt suttogtam a fülébe.:- Hazza... ne tereld a szót. - és simogattam a hátát mivel az ölében ültem, szemben vele. Nem gondoltam volna miket vált ki belőlem ez a csodás fiú. Egy szeretni való vámpír.
-Nem terelem. De nem bírtam tovább. -nyögött fel halkan.-Egy feltétellel öltözhetsz fel.-JAJJ! Feltételeket szab. Jujj. Na de értelmes vagyok gratulálok Abby.
-Mégpedig? -moyogtam halkan. Legbelül kicsit tartottam a válaszától.
-Kiválaszthatom mit veszel fel és segíthetek átöltözni.-suttogta a fülembe mire felsóhajtottam.
-Rendben.-egyeztem bele egy kis vonakodás után.

*Harry szemszöge*

Erős fájdalom nyilalt a fejembe és megszólalt a hangocska ami mindig Abbyről számolt be. ~Harry Styles ne vedd el még a lány ártatlanságát. Majd a megfelelő időben.~ Fejezte be és megszűnt a fájdalom is. Hmm. Szóval Abby nem volt még férfival. Vajon mennyi minden meglepetést tartogat még számomra ez a gyönyörű teremtés?

*Abby szemszöge*

-Hahó Édi.-lengettem meg a kezemet Harry arca előtt amikor már vagy 2 perce csak bambult.
-Mi? -nézett fel rám gyönyörű csillogó szempárjával.
-Nagyon elbambultál és ígérted hogy felöltözhetek.
-Jaa. Jó gyere menjünk. - ragadta meg a kezem. Felértünk és ahogy beléptem a szobámba abban a minutumban megcsörrent a telefonom. Odarohantam hozzá, nem írt ki nevet, így kiváncsian vettem fel.
-Hallo. -szóltam bele.
-Hallo. Abby Darkkal beszélek? -szólalt megy egy fiú. Nem volt olyan mély hangja de egyáltalán nem volt lányos a hangja.
-Igen én vagyok az. Miért hívott.? -érdeklődtem.
-Zack!! Zack gyere ide Abbyvel beszélek! - hallottam egész halkan. Eltartotta maga mellől a telefont az idegen amíg a Zack nevű sràcot hívta. -Szóval Abby. Én Cody vagyok. -szólalt meg újra az idegen akiről most már tudom hogy Cody a neve.
-Én pedig Zack vagyok.-szólalt meg egy mélyebb hang.
-Okéé. De miért hívtatok? -tényleg nem értettem miért hívtak.
-Abby te nem is tudsz rólunk? - döbbenet hallatszott a hangjukon.
-Bocs de nem. Hogy tudnák rólatok amikor életembe először hallok rólatok?
-Abby mi az ikertestvéreid vagyunk! 3-as ikrek vagyunk! Abby Dark, Zack Dark és Cody Dark! Rémlik? 2 éves korunkban szakítottak el minket 2 felé amikor a szüleink elváltak. Abby emlékezz! -és ekkor minden beugrott. Lerogytam az ágyra és eszembe jutott az a kép amit apa mutatott rólunk vagyis rólam és az ikreimről. Fekszünk egymás mellett hófehér rugdallózóba csak annyi a különbség hogy nekem rózsaszín, Codynak zöld és Zacknek kék cumija volt.
-Istenem...-suttogtam.-Tényleg ti vagytok?
-Igen. Különben hogy tudnánk rólad? -éreztem a hangján hogy mosolyog.
-Gyertek el hozzám Doncasterben. Apu is biztos örülne neki.
-Rendben. Londonban száll csak le a repülőnk. Holnapután ott vagyunk. Szia Abby.-köszönt el Cody.
-Szia Abb.-búcsúzott Zack is.
-Sziasztok srácok.-leraktam és eldőltem az ágyon. 2 nap múlva láthatom a 17 éve nem látott ikertestvéreimet.